Napjainkban a légi közlekedés szinte ugyanolyan szokványos utazási móddá vált, mint a vonat vagy az autóbusz. Átlagosan naponta körülbelül 8 millió utas utazik repülőn akár csak egy két órát, vagy egész napokat. Többféle légitársaság közül választhatunk, a világ bármely tájára indulnak járatok, azonban a polgári repülés széleskörű elterjedésével a légi közlekedéssel és a légi utasok jogaival kapcsolatos jogviták, perek száma is megnövekedett. A leggyakoribb problémák, amelyekkel az utasok szembesülnek a légi járat törlése, késése, vagy a beszállás megtagadása, ebben a cikkben ezeket a problémákat fogjuk részletesen megtárgyalni.

A jogszabályok

A legfontosabb légi utasok jogait rendezni kívánó jogszabályok egyike az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete, amely a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályait fekteti le. Ez a rendelet az Európai Unió területéről induló járatokra vonatkozik függetlenül attól melyik légitársasággal utazunk, valamint az EU területére érkező uniós légitársaságok járataira. A rendelet hatálya kiterjed Izlandra, Norvégiára és Svájcra is annak ellenére, hogy nem EU tagállamok. Ugyanazok a jogok illetnek meg minket fapados, hagyományos légitársaság, vagy charterjáratok esetében.

Abban az esetben sem kell azonban kétségbe esnünk, ha egy egzotikusabb desztinációra indultunk vagy onnan térnénk haza, hiszen a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló Montreali Egyezmény aláírója Magyarország is ahogy, további 132 állam, köztük például az Amerikai Egyesült Államok, Egyiptom és Törökország, hogy pár népszerű úticélt említsünk. A Montreali Egyezmény a korábbi Varsói Egyezményhez képest kétoldalú felelősségi rendszer bevezetésével védi az utasokat, amely kiküszöböli azt a korábbi követelményt, hogy a légi fuvarozó szándékos gondatlanságát kell bizonyítani ahhoz, hogy több mint 75 000 USD kártérítéshez jussunk, ezzel megelőzve vagy legalábbis csökkentve az ezzel kapcsolatos perek elhúzódását. Ezt az egyezményt kell alkalmaznunk akkor is, ha személyi sérülés ér minket, netalán halálos baleset történik, vagy ha megrongálódik a poggyászunk, ezekkel az esetkörökkel egy későbbi cikkünkben fogunk foglalkozni.

A légi járatok törlése

Amennyiben a járatunkat törölték, a légi társaságoknak fel kell ajánlania a segítségét, nevezetesen

• a légitársaság más módon eljuttat az úti célunkra, az eredetihez hasonló útvonalon, vagy
• a légitársaság visszatéríti a jegy árát, és ha szükséges, díjmentesen visszajuttat arra a repülőtérre, ahol az utazás kezdődött.

Emellett a légitársaságnak ellátást is kell biztosítania, ha valahol ott ragadtunk és csak a következő napon indul a repülőgépünk, ez általában étkezési kupont jelent, szállást csak abban az esetben kaphatunk, ha egy vagy több éjszakás ott tartózkodás szükséges, vagy ha szándékainkhoz képest tovább ott kell tartózkodnunk adott helyen. Amennyiben nem kapunk étkezési kupont, akkor a repülőtéren megvásárolt enni és innivaló után kapott számlát őrizzük meg, ez alapján ugyanis kártalanítást kérhetünk.

Jelentős késés

Mi számít jelentős késének? A jelentős késés idejét az uniós rendelet határozza meg. Segítségnyújtásra, illetve kártalanításra csak akkor köteles a légitársaság, ha a tervezett indulási időhöz képest

• legfeljebb 1500 km-es járat esetén kettő vagy több órát
• az EU-n belüli, legalább 1500 km-es járatok, illetve egyéb, 1500 és 3000 km közötti járatok esetén három vagy több órát;
• minden egyéb repülőút esetén legalább négy órát késik a járat.

Ebben az esetben is megilleti az utast a már említett ellátás, illetve ha a járat csak a következő nap tud elindulni, akkor szállás is. Öt órás vagy azt meghaladó késés esetén kérhetjük a jegy árának visszatérítését.

Beszállás visszautasítása

A médiából is egyre gyakrabban értesülünk arról, hogy hiába vásárolta meg az utas jó előre az áhított utazásra a repülőjegyet, a személyes okmányaival is minden rendben van és a poggyász is megfelel az előírásoknak, a reptéren mégis azzal kell szembesülnie, hogy arra a járatra nem fog tudni felszállni. Ez a túlfoglalás, vagy is a légitársaságok több jegyet adnak el, mint ahány férőhely van a repülőgépen, ezzel biztosítva, hogy minél kevesebb üres szék legyen az adott gépen és minél kevesebb a profitkiesés. Amennyiben mégis több utas jelenik meg a kapunál, mint ahányat tudnának fuvarozni, akkor először a légitársaság köteles önként jelentkezőket keresni, akik bizonyos előnyökért cserében lemondanának a saját helyfoglalásukról. A kedvezmény bármi lehet, amiről az önként jelentkező megállapodik a légitársasággal: pénz, utalvány, ingyenes út, hotelszolgáltatás, máskor egy magasabb osztályon való egyszeri elhelyezés stb. Ezen felül a légitársaság visszatéríti a jegy árát, vagy egy későbbi időpontban induló járatra cseréli. Ha nincs önként jelentkező, akkor viszont a társaság választ ki néhány utast, akik nem utazhatnak azzal a járattal. Amennyiben az utasok beszállását akaratuk ellenére visszautasították, akkor a légi fuvarozó azonnal kártalanítja őket, visszatérítik a repülőjegy árát, vagy másik járatot ajánlanak fel, illetve szükség esetén jár az ellátás és a szállás is.

Kártalanítás

Amennyiben a légitársaság megtagadja a beszállítást, vagy törli a járatot, vagy ha a gép jelentős késéssel érkezik meg a célállomásra, a fentieken túl kártalanításra is jogosult lehet az utas.

A 261/2004/EK rendelet alapján a kártalanítás mértéke

Az Európai Unión belül:

– 1500 km vagy annál rövidebb útvonal esetén 250 EUR;

– 1500 km felett út esetén 400 EUR;

Uniós repülőteret nem uniós repülőtérrel összekötő járat esetében:

– 1500 km vagy annál rövidebb útvonal esetén szintén 250 EUR;

– 1500–3500 km között 400 EUR;

– 3500 km felett pedig 600 EUR.

A Montreali egyezmény szerint a fuvarozó felelőssége minden egyes utassal szemben 4150 SDR összegre korlátozott, ez jelenleg több, mint 1 700 000 forint.

Jogérvényesítés

A panaszt – a többi utazási szerződéshez hasonlóan - minden esetben először a légitársasághoz kell a beküldeni a légitársaság saját panasztételi űrlapjának vagy a légi utasok jogaival kapcsolatos panaszok bejelentésére szolgáló uniós nyomtatványnak a használatával. Amennyiben a légitársaság nem ad kielégítő választ, vagy egyáltalán nem válaszol a megkeresésünkre, abban az esetben a fogyasztóvédelmi hatósághoz fordulhatunk. Emellett rendelkezésre állnak alternatív vitarendezési lehetőségek, például békéltető testületek, választott bíróságok stb., illetve kártérítési igényünket bírósági úton is érvényesíthetjük.

Folytatjuk…

A jelen cikk/bejegyzés pusztán tájékoztató jellegű, nem minősül az jogi állásfoglalásának illetőleg tanácsadásnak.

Az eltiltás egy olyan cégjogi szankció, amelyet akkor alkalmaz a bíróság egy társaság vezető tisztségviselővel szemben, ha megállapította a vezető tisztségviselő jogi felelősségét az ő vagy az általa vezetett cég jogellenes magatartása, elsődlegesen a hitelezők megkárosítása miatt.

Megjegyezzük, hogy a vezető tisztségviselő eltiltására büntetőjogi jogkövetkezményként is sor kerülhet, azonban jelen cikk kizárólag a cégjogi eltiltással kíván foglalkozni. Ehelyütt nem térünk ki továbbá a vezető tisztségviselőnek a társaság vagyonáért fennálló anyagi felelősségével, azonban ezen párhuzamos következményekre emlékeztetőül utalunk, jelezve, hogy az eltiltás nem az egyetlen és legrosszabb dolog, amire a megbízatását jogellenesen végző vezető tisztségviselők számíthatnak.

De milyen jogkövetkezményekkel is jár, ha valakit eltilt a bíróság a vezető tisztség viselésétől? A cégtörvényben lefektetett jogkövetkezmények alapján az eltiltás eredményeként és annak hatálya, időtartama alatt az eltiltott személy nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja.

A jogkövetkezmények ismeretében bizonyossággal mondhatjuk, hogy az eltiltás egy különösképpen elkerülendő szankció a vezető tisztségviselők életében. A következő sorokban bemutatjuk, hogy milyen jogalapok szerint kerülhet sor eltiltásra, amelyből egyidejűleg az is kiderül, mire kell ügyelnie egy vezető tisztségviselőnek a gondos eljárása során, annak érdekében, hogy az eltiltást elkerülje.

A cégbíróság a vezető tisztségviselőt elsődlegesen az alábbi esetekben tiltja el. az itt felsoroltak esetén az eltiltás időtartama pedig minden itt felsorolt esetben 5 év:

Ha a vezető tisztségviselő:

• felelősségét jogerős ítélet megállapította a társaság kielégítetlen hitelezői igényért,
• korlátlan tagi helytállása alapján, ezen tagi minőségében tartozik a társaság hitelezőinek,
• vele szemben vezető tisztségviselői minőségében és kötelezettségeinek megszegéséért a bíróság által kiszabott jogerős pénzbírság megfizetésével tartozik,

és ezeknek nem tett eleget, illetve a fentiekre vezetett végrehajtás is eredménytelen.

A fentiek közös jellemzője, hogy akár saját magatartása és felelőssége okán, akár egyszerűen a korlátlan felelőssége miatt, de a vezető tisztségviselő pénzfizetéssel tartozik. Ebből adódóan az eltiltás a fenti három esetben elkerülhető, ha a vezető tisztségviselő az adott követeléseket teljesíti.

Az eltiltás értelemszerűen azzal a vezető tisztségviselővel szemben kerül alkalmazásra, aki helytállással vagy felelősséggel tartozik, függetlenül attól, hogy idő közben esetlegesen a vezető tisztséget már nem ő tölti be.

Eltiltás a kényszertörölt cégek vezetőivel szemben:

Az eltiltás másik esete 2019. január 1. előtt automatikus eltiltásként volt ismert, mert a korábbi jogszabályszöveg a vezető tisztségviselő személyes eljárásának vizsgálata nélkül kötelező jelleggel előírta az eltiltást, ha kényszertörlési eljárásra került sor és a céggel szemben bármilyen igényt jelentettek be. Ez tehát objektív felelősséget jelentett, és kimentésre sem volt mód. A vezető tisztségviselőt a bíróságnak akkor is el kellett tiltania, ha egyébként minden tekintetben jogszerű volt az eljárása.

A változást a 16/2018. (X. 8.) AB határozat tette szükségessé, amelyben az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, hogy a korábbi szabályozás büntetéshez hasonló jogkövetkezménnyel sújtotta a vezető tisztségviselőt olyan körülmények miatt, amelyeket adott esetben jogszerű eljárással sem lett volna képes megakadályozni, ezzel jelentősen sértve a vállalkozás szabadságához való jogot. Ilyen elháríthatatlan körülménynek minősülhet például, ha a cég törvényes működését a vezető tisztségviselő eljárásától és hatáskörétől függetlenül a társaság tagjai lehetetlenítik el, amely így végül a társaság kényszertörléséhez vezet.

Az alkotmánybíróság határozatára tekintettel a jogalkotó kiegészítette a szabályozást egy kimentési lehetőséggel a vezető tisztségviselő számára, ugyanis a cégtörvény 9/C. § szakaszának jelenleg hatályos szövege szerint a bíróság mellőzi az eltiltást, ha a kényszertörlési eljárás iratai és a vezető tisztségviselő nyilatkozatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az érintett személy a tőle elvárható minden intézkedést megtett a céget terhelő jogszabályi rendelkezések teljesítése érdekében.

A változtatás számottevő enyhítés a vezető tisztségviselők számára abban a tekintetben, hogy a hatályos szabályozás szerint már teljes mértékben saját kezükben tudhatják a velük szemben alkalmazható jogkövetkezményeket, ugyanakkor a vezető tisztségviselői szigorú felelősség gyakorlatilag változatlan maradt, hiszen az eltiltás mellőzéséhez a vezető tisztségviselőnek egyrészt minden intézkedést meg kell tenni, hogy a kényszertörlés elkerülhető legyen, másrészt ennek a ténynek egyértelműen megállapíthatónak kell lenni az eljárás iratai alapján, tehát e tekintetben további bizonyításnak nincs helye. A szöveg szó szerinti értelmezése alapján akár a legkisebb hiba vagy mulasztás is ahhoz vezet, hogy a bíróság kötelező jelleggel eltiltsa a vezető tisztségviselőt, de ez esetekben a vezető tisztségviselő a jelenlegi szabályozás szerint a jogalkalmazó méltányosságára van bízva, nem pedig a jogalkotó kötelező rendelkezése szerint kerül megítélésre.

A ma hatályos jog alapján tehát az eltiltás második esetének feltétele, hogy a társaság kényszertörlési eljárás útján szűnjön meg, amely eljárás alatt bármilyen igény bejelentésre került, és harmadikként az, hogy az eltiltás mellőzését megengedő körülmény ne merüljön fel.

Az eltiltás időtartama ebben az esetben nem egységesen 5 év lesz, hanem a jogszabály sávos megoldást alkalmazva a bejelentett igények összegétől teszi függővé az eltiltás időtartamát az alábbiak szerint:

• 1 év az eltiltás az 500e Ft-ot el nem érő,
• 3 év az eltiltás az 500e Ft és afeletti, de 3millió Ft-ot el nem érő, míg
• 5 év az eltiltás időtartama a 3millió Ft és feletti

bejelentés esetén.

Az eltiltás ezen változatát főszabály szerint a kényszertörlési eljárás alatt tisztségét töltő vezető tisztségviselővel szemben kell alkalmazni, és csak kivételesen, legfeljebb a kényszertörlési eljárás megindítását megelőző 1 évre visszamenőleg lehet a tisztséget korábban betöltő személyt eltiltani, ha a bejelentés a 100e Ft-ot meghaladja és adat merül fel arra vonatkozóan, hogy ez a korábbi személy mulasztott vagy hibázott.

Az eltiltás minden esetére igaz, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő a társaság és annak hitelezőinek érdekeit szem előtt tartja tevékenysége során, akkor az eltiltással nem kell számolnia.

A jelen cikk/bejegyzés pusztán tájékoztató jellegű, nem minősül az jogi állásfoglalásának illetőleg tanácsadásnak.

Korábbi cikkünkben megismerkedtünk az utazási szerződés alapfogalmaival és azt is megtudtuk, hogy nyilvántartott utazási irodával, utazási csomagra érdemes szerződni.

A nyaralási szezonnak azonban még nincs vége, ahogy azzal együtt cikksorozatunknak sem. Jöjjön tehát az előző cikk zárásában előrevetített panasztételi jog.

Panasszal alapvetően és értelemszerűen a konkrét szolgáltatást nyújtó vállalkozónál kell élni, ezért a panasztétel a szolgáltatás tárgya (utazási mód) szerint csoportosítható, tipizálható. Jelen cikkben terjedelmi okokból a busz, vasút és hajózás szabályozását mutatjuk be, a légi járatokon történő utazással kapcsolatos jogokat pedig külön cikkben fogjuk bemutatni.

Az autóbusszal, vasúttal vagy hajóval kapcsolatos panaszok megtételét és a velük utazó utasok jogait az EU megfelelő rendeletei szabályozzák, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha az indulás vagy a célállomás helye EU tagállam. A vonatkozó EU rendeletek szerint a panaszokat, illetve a kárigényt az eszköz üzemeltetőjénél (vasúttársaság, autóbusz társaság, stb.) kell bejelenteni, illetve az üzemeltető köteles a megfelelő tájékoztatás és segítségnyújtás megadására is.

 Tipikusan szabályozott kérdések a személyszállító eszközökön a túlfoglalás és a késés esetén érvényesíthető jogok. A késés hétköznapi fogalma nem tér el jelentősen annak jogi fogalmától, a jogszabályok csak annyit pontosítanak azon, hogy azt mikortól kell számolni.

A túlfoglalás fogalma viszont már nem feltétlenül ismert mindenki számára, ezért ez némi magyarázatot igényel. A turisztikai szolgáltatásokat nyújtók közt elterjedt üzleti gyakorlat, hogy saját tapasztalataik szerint a tényleges fizikai férőhelyeknél több (110-130%) megrendelést biztosítanak. Ennek oka, hogy az adott társaság arra számít, hogy legalább a kvótán felül megengedett mennyiségben le fogják mondani az utazást, a társaságnak pedig sokszor jobban megéri kártérítést vagy kártalanítást fizetni azon keveseknek, akik majd esetleg nem férnek el, mintha üres férőhelyekkel üzemelne.

A felsorolandó utas jogokról annyit tudni kell, hogy ezek a minimumok(!), amelyeket jogszabályok alapján a társaságok kötelesek biztosítani, annak azonban semmilyen akadálya nincsen, hogy a társaságok a jogszabályban megállapítottaknál szélesebb körben biztosítsák az utasok jogainak érvényesítését, ezért minden esetben célszerű az adott társaság üzletszabályzatát, illetve a szerződést is tanulmányozni.

Autóbusz:

Az autóbusszal közlekedő utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló 181/2011/EU rendelet meghatározza a kártérítés minimumát elveszett, illetve megsérült poggyász, valamint az utasok személyi sérülése vagy halála esetére. Az autóbusz igénybevétele során bekövetkező balesetek során a társaság köteles az ellátás jogát is biztosítani (azonnal felmerülő szükségletek, elsősorban élelem, ruházat, szállítás és elhelyezés) azzal, hogy az elhelyezés korlátozható minimum 2 éjszakára.

 A túlfoglalás és késés esetét természetesen autóbuszok esetén is szabályozzák. A késést az indulási időhöz képest való eltérés alapján kell számítani, a késéshez kapcsolódó jogokat a 120. percet követően lehet érvényesíteni, melyek a következők: díjmentes utazás a következő autóbuszon a célállomásra, vagy a jegy árának visszatérítése és díjmentes visszautaztatás az első induló állomásra a következő autóbusszal. Túlfoglalás esetén érvényesíthető jogok körét is ezek képezik, továbbá járattörlésre is ezen jogok irányadók.

Ha a társaság nem kínálja fel a választási lehetőséget, akkor a jegy árának visszatérítésén felül az utast megilleti a menetjegy árának 50%-a kártérítés jogcímén.

Amennyiben az autóbusz menet közben lerobban, a társaság köteles biztosítani a működésképtelen busz helyett másik járművel biztosítani az utazást, vagy a lerobbant busztól más megállóhoz szállítani az utasokat, ahonnan folytathatják útjukat.

Segítségnyújtás legalább 3 óra tervezett időtartamú autóbuszjárat törlése, vagy ilyen járat legalább 90 perces késése esetén: a társaság köteles díjmentesen felajánlani kisétkezéshez ételt és frissítőt (feltéve, hogy ezek az autóbuszon rendelkezésre állnak, vagy ésszerűen odaszállíthatók), illetve szállodai vagy egyéb szálláshelyhez utazás, valamint segítség megszervezését, ha az elhelyezés szükségessé válik.

Hajózás:

A hajózás szabályait a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló 1177/2010/EU rendeletben találjuk. Nem tartoznak a rendelet hatálya alá a legfeljebb 12 fő szállítására alkalmas hajók, illetve azon hajók sem, amelyeket legfeljebb 3 fős személyzet üzemeltet és az általuk megtett távolság nem haladja meg az 500 métert.

A vízi szállítóeszközök tekintetében a menetidő szerinti induláshoz képest 30. perc számít késésnek, amelyről az utasokat tájékoztatni kell, és a 90. perctől jogosultak az utasok különféle segítségnyújtási szolgáltatásokra, elsősorban gyorsétkezésre és üdítőre. Amennyiben a késés vagy járattörlés következtében éjszakai tartózkodás válik szükségessé, elhelyezésre is jogosulttá válnak az utasok azzal, hogy a hajótársaság az elszállásolást legfeljebb 3 éjszakára korlátozhatja.

Szintén a 90. perctől érvényesíthető a jegyár visszatérítése kiindulási pontra vissza szállítással, vagy felár nélkül a legközelebb induló járattal történő továbbszállítás.

A megérkezésben bekövetkezett késés alapján az utasoknak kártérítés jár, amely a többi személyszállító eszköz szabályozásához hasonló módon sávosan került meghatározásra. 4 órás menetidőig az 1 óra, 8 órás menetidőig a 2 óra, 24 órás menetidőig a 3 óra, 24 óra felett a 6 óra számít olyan mértékű késének, ami az utast kártérítésre jogosítja, azzal, hogy a kártérítésnek el kell érnie legalább a menetjegy árának 25%-át. Amennyiben a késés meghaladja az adott sávban meghatározott időtartam kétszeresét, akkor a kártérítés minimális összege a menetjegy árának 50%-a lesz. A rendelet szerinti kártérítés nem zárja ki, hogy az utas az egyéb kárait peres úton érvényesítse.

Vasút:

A vonatokkal kapcsolatos szabályozást a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről 1371/2007/EK (EU) rendelet tartalmazza.

Vonatok esetén a késést a menetrend szerinti érkezéshez képest kell mérni, az utast a 60. perc késéstől kezdődően illetik meg jogok, amelyekből az utas választhat: jegyár visszatérítése elsősorban a még meg nem tett út részére, érdekmúlás esetén az útvonal egészére, vagy a célállomásra történő utazás a lehető legkorábbi eszközön, hasonló utazási feltételekkel, vagy célállomásra történő utazás az utas által megválasztott időpontban, hasonló utazási feltételekkel.

Az utazás jogáról való lemondás nélkül kártérítés illeti meg az utast, amennyiben a jegyár visszatérítésére nem került sor. A kártérítés összege 60.-tól 119. percig a menetjegy árának 25%-a, a 120. perc késést követően 50%-a. A kár megtérítése a többi utazási eszközzel analóg módon a vasút esetén sem zárja ki a további kárigények érvényesítését.

A kártérítés és jegyár visszatérítése mellett természetesen vonatok esetén is kötelező a vasúti társaság részéről a megfelelő segítségnyújtás. A 60. perc késéstől kezdődően az üzemeltető köteles ételt vagy frissítőt felajánlani, amennyiben az rendelkezésre áll vagy ésszerűen a vonathoz szállítható, amennyiben pedig éjszakai tartózkodás válik szükségessé, köteles az utasok elszállásolására, amennyiben az időben és fizikailag lehetséges. Ha a vasútvonalon az utazás nem folytatható, a társaság köteles alternatív szállítási eszközt felajánlani a legközelebbi akadálymentes vasútállomáshoz.

Amennyiben a vonatot ért baleset következtében valamelyik utas elhalálozik, a vasúti társaság köteles a hozzátartozók megsegítésére legalább 21.000 euró előzetes kifizetést teljesíteni, amely nem egyenlő a felelősség elismerésével.

Cikksorozatunk következő részében a légiutasok jogait vesszük górcső alá.

A jelen cikk/bejegyzés pusztán tájékoztató jellegű, nem minősül az jogi állásfoglalásának illetőleg tanácsadásnak.

Az utazási szerződésről

Ismét elérkezett a nyár, a gyermekek kis időre maguk mögött hagyhatják az iskolapadot, szüleik ennél is rövidebb időre a munkájukat és még közülünk jogászok közül is sokan csökkentett munkatehernek nézhetünk elébe az elkövetkezendő hónapokban az ítélkezési szünetnek hála. Ez az idő a nyaralásról és pihenésről szól, és mint mindennek, ennek is meg van a jogi oldala, amit most önöknek bemutatni kívánunk.

Ahogy a diákok a VAKÁCIÓ szót a táblára betűnként taglalva rajzolják krétával, az utazás jogi hátterét is részletekben fogjuk bemutatni jelen cikksorozatunkban.

Elsőként szükségesnek tartjuk néhány alapvető jogi fogalommal megismerkedni. Ígérjük, hogy bejegyzés-sorozatunk folyamán mindegyik jelentőséget nyer.

A fogalmak ismertetését egy fogalompárral indítjuk, ezek pedig az utazási iroda és az utazási ügynökség:

Utazási iroda: az utazási iroda utazásszervezési tevékenységet végez, tehát a szó hétköznapi értelmében maga szervezi az utakat, a személyszállítást és az átszállásokat, és jellemzően magát a szállásolást (szállásfoglalást) is.

Utazásszervezési tevékenység: De mi is az az utazásszervezési tevékenyég? A jogi definíció szerint utazásszervezési tevékenyég az utazó részére nyújtott, olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek során a szolgáltató közvetlenül vagy másik kereskedő közreműködésével személyszállítási, szállás- és egyéb turisztikai szolgáltatásokat (így különösen étkezés, idegenvezetés, szórakoztató, illetve kulturális program) állít össze, és értékesít, vagy kínál értékesítésre.

Ahogy a fenti fogalom nyelvtani értelmezéséből is következik, szervezésről csak akkor beszélhetünk, ha legalább két turisztikai szolgáltatást együttesen nyújt a szolgáltató, hiszen ha például csak egy közlekedési eszköz menetjegyét értékesítené, akkor vagy egyszerűen személyszállító lenne, vagy a személyszállító szolgáltatását közvetítő szolgáltató. A fogalmi meghatározás újabb ismertetendő fogalmat tartalmaz:

Turisztikai szolgáltatás: Idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység.

Utazási ügynökség: Az utazási ügynökség az utazási irodákhoz képest utazásközvetítő tevékenységet végez, azaz az egyes utazási irodák által megszervezett utakat továbbértékesíti a felhasználónak, az utasnak.

Utazásközvetítői tevékenység: az utazásszervezői tevékenységet végző megbízása alapján az utazó részére utazási szolgáltatást kínál, valamint az utazásszervező nevében szerződést köt.

Utazási csomag: legalább két különböző típusú utazási szolgáltatás együttes igénybevétele ugyanazon utazás vagy üdülés részeként, amelyeket egy vállalkozó biztosít egy szerződésben, vagy több önálló szerződésben, de egy helyen köttetik, vagy csomag néven hirdetik, vagy egyszeri díjszámítással kötik, vagy az eredeti szerződés utazási választási lehetőséget biztosít az utazónak, vagy online történik és minden vállalkozóval az első szerződés visszaigazolását követő 24 órán belül megtörik a szerződéseket.

A hosszas és száraz fogalmi magyarázatot követően okkal vethető fel a kérdés, hogy miért is olyan fontos mindez. Kitartó olvasóink fáradozásai most megtérülnek, ugyanis a fenti kulcsfogalmak egyben a biztonságos utazás garanciáit hordozzák magukban.

A Magyarország területén jogszerűen működő utazási irodákról Budapest Főváros Kormányhivatala nyilvántartást vezet, amelybe a felvétel előfeltétele, hogy az utazási iroda meghatározott összeget biztosíték céljával letétbe helyezzen. A biztosíték rendeltetése az, hogy az utazási iroda fizetőképtelensége esetére is biztonságban történjen az utazók hazaszállítása, elkerülendő, hogy adott esetben akár külföldön ragadva, idegen környezetben és előre nem számolt költségek árán jussanak haza.

A nyaralás szervezésekor ezért mindenképpen bizonyosodjunk meg arról, hogy a kiválasztott utazási iroda szerepel a nyilvántartásban. Amennyiben utazási ügynökségen keresztül vesszük igénybe az utazási iroda szolgáltatását, úgy feltétlenül kérjünk tájékoztatást az utazási irodáról, illetve arról, hogy szerepel-e a nyilvántartásban.

Szintén alapvető jelentőséggel bír, hogy utazási csomag szolgáltatást válasszunk, mert a biztosíték csak az utazási csomaggal utazókat védi.

A nyilvántartás a következő linkről tölthető le:

https://mkeh.gov.hu/index.php?name=OE-eLibrary&file=download&keret=N&showheader=N&id=76571

Az ismertetett fogalmakat az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet, az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet, illetve a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXVI. törvény tartalmazza.

Következő cikkünkben az utas panasztételi jogát fogjuk bemutatni.

 A jelen cikk/bejegyzés pusztán tájékoztató jellegű, nem minősül az jogi állásfoglalásának illetőleg tanácsadásnak.

2018. január 1-jével hatályba lépett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény cserét pótló vételre vonatkozó szabályának módosítása, amely jelentős kedvezményt hozott a lakásvásárlás során igénybe vehető illetékkedvezmény, valamint illetékmentesség szabályainak tekintetében.

A cserét pótló vétel néven elhíresült jogintézmény lényege, hogy lakásvásárlás esetén a magánszemély vevő csökkentheti a vagyonszerzéssel keletkező illetékének alapját. Ezt oly módon teheti, hogy amennyiben a lakás megvásárlását megelőzően vagy azt követően - a korábbi szabályozás szerint egy éven belül - másik lakóingatlant értékesít, a fizetendő illeték alapja a két lakás forgalmi értékének különbözete. Abban az esetben pedig, ha az eladott lakás forgalmi értéke magasabb, mint a megvásárolt lakás értéke, úgy a vevőt nem terheli illetékfizetési kötelezettség.

A fenti esetet példázza, ha valaki értékesít egy 9 millió forint forgalmi értékű lakást és vásárol egy 14 millió forint értékű másik lakást, úgy az adóhivatal a különbözet, azaz 5 millió forint forgalmi érték alapján szabja ki az illetéket (4%), így a megfizetendő vagyonszerzési illeték összege kétszázezer forint lesz, nem pedig a 14 millió forint után számított ötszázhatvanezer forint.

A korábbi szabályozás alapján sokan kerültek abba a szituációba, hogy az illetékkedvezményt azért nem tudták igénybe venni, mert a lakás eladása és a másik ingatlan megvásárlása között több mint egy év telt el.

Ezt a sokak számára hátrányos helyzetet érzékelte a jogalkotó is, így kiküszöbölése érdekében módosította az illeték kiszabására vonatkozó rendelkezéseket. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében 2018. január 1. napjától az adóhivatal - a korábbi egy év helyett - 3 évre visszamenőleg veheti figyelembe a magánszemély által értékesített lakóingatlant az illeték kiszabása során. Azonban fontos megjegyezni: ha a meglévő lakás értékesítésére csak a másik lakás megvásárlását követően kerül sor, az illetékkedvezményt (fizetési kötelezettség felfüggesztése) továbbra is csak az egy éven belül értékesítendő lakás tekintetében lehet igénybe venni, azaz utóbbi esetben a jogalkotó nem módosított a korábbi szabályozáson.

A januárban hatályba lépett törvénymódosítás értelmében amennyiben a magánszemély több lakástulajdont cserél, illetve a vásárlást megelőző három éven belül vagy a vásárlást követő egy éven belül több lakástulajdont is vásárol, értékesít, az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakáscserével, lakásvásárlással szemben a kedvezőbb illetékalapot eredményező egyetlen - a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő, azonos jogcímű - cserét, értékesítést lehet csak figyelembe venni.

Fontos változások a fizetési meghagyásos eljárásban

A pénzkövetelések érvényesítésének egyik legelterjedtebb módja a közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyás. Meghatározott kisértékű pénzkövetelések érvényesítéséhez kötelező a fizetési meghagyásos eljárás igénybevétele, ám egyszerűsége és gyorsasága miatt egyéb esetekben is sokan választják ezt az utat.

2018. január 1-jével a jogszabályi változásoknak köszönhetően, azokkal összhangban a fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) egyes rendelkezései is módosultak. A következőkben ezekről lesz szó bővebben.

A jogosult személy is már csak belföldi lehet

A fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezése továbbra is az ismert rendszernek megfelelően zajlik, azonban lényeges változás, hogy 2018. január 1. napját követően nem csupán a kötelezett esetében szükséges magyarországi kézbesítési cím, hanem a jogosultnak is rendelkeznie kell természetes személy fél esetében belföldi lakcímmel (hiányában belföldi tartózkodási hellyel), cégek és egyéb szervezetek esetében pedig belföldi székhellyel vagy bejegyzett képviselettel. Ebből következik, hogy nem elegendő, ha például a külföldi vállalkozás csak kézbesítési megbízottal rendelkezik, mivel belföldi cím hiányában a közjegyző visszautasítja a kérelmet. Amennyiben a felek valamelyike külföldi illetőségű (belföldi címmel a fentiek szerint nem rendelkezik), akkor európai fizetési meghagyás kibocsátását lehet kérni, mely eljárásra külön jogszabály irányadó.

Értékhatárok változása

A korábbi szabályozás értelmében azokat a lejárt pénzköveteléseket volt kötelező fizetési meghagyás útján érvényesíteni, melyek összege nem haladta meg az 1.000.000,-Ft-ot. Ez az alsó értékhatár az új szabályozás értelmében 3.000.000,- Ft-ra emelkedett, így az ezen összeget meg nem haladó pénzkövetelések nem érvényesíthetők azonnal peres úton, hanem kizárólag fizetési meghagyásos eljárásban. Kivételt képeznek azok az esetek, ahol értékhatártól függetlenül kizárt a pénzkövetelés fizetési meghagyás útján történő érvényesítése (Fmhtv. 3. § (4)-(6) bek.). Amennyiben a fentiekben említett alsó összeghatárt meg nem haladó és fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető követelés érdekében kereset kerülne benyújtásra, akkor a bíróság a keresetlevelet a fizetési meghagyásról történő tájékoztatással egyidejűleg visszautasítja. A bíróság azonban nem szünteti meg az eljárást, ha a kötelezett a keresetlevél visszautasítását megelőzően perbe bocsátkozik.

Az eljárás tárgyát képező követelés legmagasabb összege a korábbi 400.000.000,- Ft helyett 30.000.000,- Ft-ra csökkent, igazodva a járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyek pertárgyértékéhez. Az ugyanazon jogviszonyból származó azonos követeléseket a felső értékhatár szempontjából egyben kell számítani, azaz amennyiben a követelések teljes összege meghaladja a 30.000.000,- Ft-ot, nem lehet több részletben és így több kérelemben fizetési meghagyás útján érvényesíteni. Ilyen esetben peres eljárás kezdeményezésére van lehetőség.

Természetesen - amennyiben azok feltételei fennállnak - a fizetési meghagyásos eljárás tárgyát képező követelések is érvényesítetők más eljárásokban. Ilyen alternatív eljárások például az egyezségi kísérlet, az európai fizetési meghagyás, a választottbírósági eljárás, illetve a már folyamatban lévő peres eljárásban a viszontkereset és a beszámítás.

Az egyéni vállalkozókra nézve is kötelező lett az elektronikus kapcsolattartás

2018-ig az egyéni vállalkozóknak lehetőségük volt fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmük, valamint ellentmondásuk papír alapon történő benyújtására. Az új rendelkezések alapján azonban számukra is kizárólagossá vált a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus rendszerének igénybevétele, így a fizetési meghagyásos eljárásban tett nyilatkozataik elektronikus úton történő előterjesztése. Kivételt képez e szabály alól az az eset, ha a jogi személy és az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett egyéb személy az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése alapján beadványához papír alapú mellékletet csatol (például költségkedvezmény iránti kérelem, igazolási kérelem, részletfizetés engedélyezése iránti kérelem stb.). A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személyeknek, illetve társasházaknak azonban továbbra is lehetőségük van kérelmük, valamint nyilatkozataik papír alapon történő előterjesztésére.

Üdvözöljük a Török Gyula Ügyvédi Iroda blogján!

Célunk, hogy bejegyzéseinkkel ügyfeleink részére közérhető módon nyújtsunk tájékoztatást a leggyakrabban előforduló esetköröket érintő jogszabályváltozásokról, valamint hogy csokorba szedjük a jogi világ egyéb figyelemre méltó híreit.

Jó olvasgatást!

Török Gyula Ügyvédi Iroda